Fejér Mariann tollából...
Álmodtam egy házikót. Egy tó lágy habjain. Gyengéd habjain. Már alakul... Meg is van: Gyengéd házikót egy tó lágy habjain. Errefelé nincsen autópálya vagy vasútvonal. Ha ide el akarunk jutni, fel kell O-edni, és ÚTra kell KELni. Talán nem is kell olyan meszire menni...
Álmodtam a házikó mellé egy fát is. Amolyan bölcs fát. Hozzá is lehet fordulni kérdésekkel. Ha más forrásból nem jön válasz. Kínzó kérdésekkel, gyötrő kérdésekkel, égető kérdésekkel. (Megélhetési kérdésekkel tanácsos inkább a családsegítőhöz.) Mindenre tudja a választ. Az a titka, hogy összeköttetései vannak. Nekünk is vannak, csak nem mindig tudjuk. Így a fa lehet a kapocs. Kezdetben. Segíthet megtalálni az elveszett összeköttetéseket. Hogy a nyelvét jobban megérthessük, jól tesszük, ha átöleljük a törzsét. Jó vastag törzse van. Lehet, hogy át sem érjük teljesen. Esetleges arrajáró hangyák miatt ne zavartassuk magunkat. Ilyenkor nem csípnek. Egyébként meg ők is odatartoznak. Ha átöleltük, érezni fogjuk a fa életét. És lassan a miénket is. Innentől kezdve minden alkalommal, ha felkeressük, egyre ritkábbá válnak majd a kérdések. Mit kérdezzünk még, amit ne tudnánk? Rájövünk, hogy amiről korábban faggattuk, azt is mind tudtuk. Rájövünk, hogy már csak azért járunk hozzá, hogy átöleljük. Hogy érezze, hogy mi is szeretjük. Minden gyökerével, ágával, levelével, minden hangyájával, bogarával, ágán ülő madarával szeretjük. S benne magunkat is szeretjük. Hiszen összekötött bennünket - magunkkal. Ebben a pillanatban fantasztikus dolog történik. A tövében egy csodálatos kék virág bontja ki szirmait, s mi felolvadunk a ragyogásában...
Most, hogy végre megleltük, nagyon vigyázunk arra a virágra. Nem engedjük többé, hogy árnyék rejtse el a szemünk elől. S hogy más is láthassa, hogy más is virágként láthassa, régi rossz szokásainkkal ellentétben nem csomagoljuk cifra csomagolópapírba.
- zuango blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
